31. Rohangálás

Ez a pár nap is az eszeveszett rohanás jegyében zajlott eddig. Talán ma majd kifújhatom egy picikét magam. Leginkább az autómmal kellene foglalkoznom a legtöbbet, most, hogy végre itthon van, de ez sajnos majd csak szombat délutánra esedékes... Nem nagyon voltam amúgy megelégedve a szerelő munkájával, így néhány dolgot majd én fogok pótolgatni délutánonként. Vagy majd szombaton, vagy a franc tudja.

Az új feladatok is ugrottak egy időre, legalább is a vezérkar meglepődött a döntésemen, így meg még nem léptek az ügyemben.

Időnként sajnálom, hogy egy nap csak huszonnégy órából áll! (Így sem elég, pedig a Csillagszemü is vidéken élezi az eszét három napig.) Majd még kitalálom. Addig meg szerintem marad az átkozott rohangálás.

30. Agyalok, agyalok, agyalok...

Nagyon sokat agyalok mostanában. (Naná, persze! Olyat is szoktam!) Például azon, hogy a Cégnél új terepen fogok mocorogni. Hirtelen jött az ötlet, hirtelen jött az ajánlat, én pedig hirtelen el is vállaltam. Persze az anyagiakkal is jobban járok majd, ha beérik a dolog, de annak be kell még érnie. Ma valószínüleg találkozom a leendő társammal is (- akit már régről ismerek és a videóklipjének a forgatását is jómagam vezényeltem le), gondolom ma beszélünk a "közös jövőről" is... Mindenekelőtt igaziból már azt szeretném, hogy a kocsim rendben legyen, mert szükségem van rá! Na és ha minden igaz, akkor még a zenekari próba előtt elugorhatok érte...

29. Adrenalinhiány

Néha úgy érzem, hogy az ilyen kiábrándító helyzeteknek soha nem lesz vége! Tegnap kiderült, hogy nem lesz kész az autóm, csak ma. Így a Csillagszemüvel már ki is lőhettem a találkozót, hiszen az éjszakai titkos randik nem működnek a kocsim nélkül, mivel durván ötven, hatvan kilóméter választ el minket egymástól. Nehezen is, de beletörődve döglöttem az ágyon és bambán bámúltam ki a fejemből. Dévédéztem, blogokat olvastam, ez, az... Világgá üvölteném a fájó gondolataimat! Mondjuk egy színpadon.
Igen, most erre lenne szükségem!
A mai ( pontosabban a tegnapi ) napon ismét arra döbbentem rá, hogy még mindig lehet fokozni mindent! KELL IS FOKOZNI!!!
Sajnos minden fokozatra szükség van ahhoz, hogy ebben a teljesen agymosott, manipulált, világban ne változzak droiddá...! Sokan teljesen abban a tévhitben vannak, hogy mennyire fárasztó lehet egy egész estés rock n' roll...! Nos ez tényleg nem így van! Megérkezel, vársz, felmászol a színpadra, kiadod a felgyülemlett dühödet, aztán egy szelid báránykaként lelépsz a hátsó kijáraton és élvezed a bensődben azt a hatalmas űrt, amit a közönségednek átadott energiák hiánya okoz.
Számomra ez kábítószer, hétről hétre szükségem van rá! Sajnos ezt most lehetetlenség véghezvinni, hiszen még nem koncertképes a brigád. Még nem tudunk odabaszni Nektek, még a kézen nincsenek ujjak, hogy ökölbe szoruljon a kéz. Még kell néhány hónap.
A picsába!

28. Új tanuló

Megint kaptam a Cégnél egy tanulót, hogy megtanítsam a melónk mindennemü fortélyaira. ( Jó vagyok, na! Általában akkor kapok tanulót, ha el kell tüntetni a cégtől, vagy rávenni arra, hogy önként és dalolva lépjen ki...) Kellett nekem százszázalékos teszteket írni, jól szerepelni a szakmai dolgokkal! Ellenben ez a szivar baromi értelmes, ráadásul homoszexuális és viszonylag jól, vagy gyorsan tanul. Az ilyenek vissza is marnak, ha basztatják őket. Tehát nehéz dolga lesz a vezérkarnak.

27. "Lemeózás"

Most már ideje volt megnéznem, hogy más gépeken hogyan néz ki a blogom, mert otthon az én monitorom egy huszonvalahány centi képátlójú Siemens tévémonitor. Tehát nem az a tizenhétcolos szabvány cucc. Mondanom sem kell, hogy ezekről az apróságokról mindig megfeledkezem, mikor webet, blogot szerkesztek, aztán meg vagy kínos hetek múlva más ketyeréjén a cucc, vagy az, amikor rám is szólnak, hogy "-Hé Öreg, mi a szart akar ábrázolni a háttered??!"

Na ez így tetszik! Így marad.

26. Tapsolj magadnak

A minap teljesítettem a meghívást és én is részt vettem azon a díjkiosztó gálán, ahol egy oklevelet és egy telefont átvehettem. Elismerték a munkásságomat na...
Ezzel annyira nem is volt baj, inkább azzal, ahogy ezt előadták - hiszen szép az élet, mindenki tapsolhat magának. Úgy bele a semmibe, amerikásan.
Azért miközben a műsort figyeltem, eléggé elgondolkodtam a dolgokon. Pölö ezeket kurvára nem érintette meg a világválság. Rengeteg kaja, pia, (természetesen nem csak alkoholmentes) zúdult le durván olyan négy, ötszáz ember torkán. Maguk a meghívottak, az ajándékok, a műsor sztárjai, a műsorvezető (direkt nem írom le ki volt az, mert én is kedvelem), színpad, és a technikusok is pénzbe kerültek, a rengeteg reklám anyagról és a díszletekről nem is beszélve. Annyira nem volt csiricsáré' a dolog, de occsó' sem!
Az ajándékom sem...

Különben jó kis ketyere, csak még sokat kell tanulmányoznom. Bár gyanítom, hogy e telefon tudásának a felét sem fogom kihasználni! Szóval, én meg itthon ezzel szarakodok, azért hanyagoltam a blogot!

25. Jason módszerei

Ki ne ismerné a nyolcvanas évek és a kilencvenes évek nagy klasszikus horror sorozatát a Péntek 13 sorozatot!?
Böngészgettem a netet, amikor is találtam egy összefoglaló képet Jason módszereiről. Nem aprózza a dolgokat, annyi szent!
Csak kattintsatok a képre és a megfelelő méretben lehet mazsolázni Jason Voorhees munkásságát.

24. A nap margójára

Úgy érzem sikerült megoldani a telefonos problémákat.
Nagy nehezen elértem az ügyfélszolgálatukat a saját mobilomról, miután kiderítettem, hogy nem is Gödöllőre, hanem Budaörsre kellene mennünk elintézni a telefonos problémákat. Az ügyfélszolgálati számon senki sem akart jelentkezni félórás telefonálgatás ellenére (csak az automata hangfelvétel tájékoztatott arról, hogy hányas számú gombokat nyomogassam, én meg az anyukája végbélnyílását javasoltam szexuális aktusra a ravatalon, mármint a hangét), így a műszaki osztályt hívtam. Az ottani ügyfélszolgálatos kapcsolt a "rendes" ügyfélszolgálatra, ahol a szerencsétlen ügyfeles nővel már elég arrogánsan folytattam beszélgetést. Némi füllentés ( na jó csak bizonyos tényeket hallgattam el, illetve a mami egészségi állapotának romlását túloztam el egy picikét), némi fogyasztóvédelmi főfelügyelet emlegetése, és némi arrogancia megtette a hatását. Megígérték, hogy mielőbb postázzák a csekket és annak befizetése után megszüntetnek minden kapcsolatot az öreglánnyal...
Tudtam én, hogy a többéves frontemberi képzésem megteszi a hatását!
Mellesleg azt is megsúgták, hogy amíg minden probléma megoldódik, addig a maminak minden telefonszám elé a tizenöt tizenötöt kell beütnie, így ki tudja kerülni az Invitel korlátozásait.

23. Invitál az Invitel

Hosszú história ez.
Pár hónapja valahogy aláíratták a nagyanyámmal, a szerződést az inviteles néptoborzók, mondván, hogy csak egy tékomos' szerződést, a hűségnyilatkozatot kell aláírnia és így továbbra is a telefontársaság kezeli az öreglány dolgait. Nincs semmi humbug, nincs semmi áremelés, nincs semmi cécó, válság ide, vagy oda. Az üzlet megköttetett, az öreglány pedig aláírt.
Egyszer csak megjelentek a postaládában az inviteles csekkek. Ennek kapcsán befáradt a mami a tékomhoz', hogy mi a szar ez, mert Ő csak egy hűségnyilatkozatot írt alá a telefontársaságnál, de ott azt közölték vele, hogy nincs semmi baj, menjen haza Ő továbbra is a téhez tartozik.
Az Invitel pedig továbbra is küldte a számlákat. Azok pedig visszaküldésre kerültek a postások által. Novemberben pedig már megszüntették a telefonvonalát, mondván, hogy tartozik az invitelnek. Az ünnepek alatt egy deka telefonvonala sem volt az öregasszonynak, így aztán kissé feszülten befáradtunk tékom' központi irodájába, hogy megtudjuk, hogy mi az ábra, hiszen a telefontársaságnál nem volt elmaradása... Ott végigtelefonálgatták a kedvünkért az atyaúristent is, mire egy inviteles kollégát sikerült elérniük. Ő arról tájékoztatott minket, hogy nincs mese kikapcsolták a szolgáltatást, hiszen nem lettek befizetve a csekkek. Ezen fenn is akadtam, hiszen nem értettem, hogy hogyan lehet az, hogy egyszerre két telefontársaság kezel egy ügyfelet??!
Na ott derült ki, hogy a "hűségnyilatkozat" egy új szerződés volt, ami azt tartalmazta, hogy a tékom' adja a vonalat, míg az invitel számlázza a forgalmat és a percdíjjakat. Persze nyugodjunk meg, hiszen újra küldik majd az inviteles csekkeket és amint befizette a mami az elmaradását, akkor tudják csak elfogadni azt, hogy mi nem tartunk igényt az invitel szolgáltatásaira.
Na ahogy én harangönteni mentem, Ők úgy küldték a csekkeket, így ismét befáradtunk a nagy tékomhoz, hogy mit tehetnénk, hogy végre tudjon telefonálni a mami, ha netán valami segítségre lenne szüksége. Nem tudtak mást ajánlani, csak azt, hogy menjünk el Gödöllőre, mert csak úgy tudjuk elintézni ezt az inviteles dolgot. Én ma erre szenteltem ezt a mai napot, de ha bizonyos dolgok nem úgy alakulnak én biztosan nem állok jót magamért!!! Kerítek valami puskát esküszöm!
Pláne, hogy cipelnem kell magammal az öreglányt, aki már rosszul lát, nehezen jár és nehezen fog fel dolgokat.
Egyébként pedig itt van egy kis infó a szóban forgó cégről, úgy hogy ha lehet kerülni kell jó messzire őket!

22. "Semittevés"

Na igen, így... Azaz sehol sehogy semmit! Ma csak feküdtem szinte az ágyon és a házimozin bömböltettem a filmeket.Volt amit végig is néztem. Ellenben ez is eléggé fárasztó tud lenni...