2009. 02. 12.

8. Háborús zóna

Tudom, hogy ami most jön, azt már közzétettem a másik blogomban. Nem ötlethiányban szenvedek, csak az érthetőség kedvéért plagizálom önmagam...

Minden problémám úgy három éve kezdődött a Cégnél.
Egyszer csak "alkalmatlanná váltam a feladatom elvégzésére, sötét bunkó, deviáns elem, hazug, tolvaj, teljesen hülye, mocskos büdös punk" lettem köszönhetően a punk kinézetemnek, meg, annak hogy az Igen Mélyen Tisztelt OV ( na nem ám Orbán Viktor!! ) átvette az osztályunk vezetését. Igaz, addig többé kevésbé problémamentesen el tudtam látni a feladataimat, szerettem bejárni a munkahelyemre és viszonylag stresszmentesnek gondoltam a munkám. Abban pillanatban, ahogy az OV átvette a botkormányt a szintén alkalmatlannak ítélt VV-től, teljesen megváltozott az élet az osztályon. Soha nem felejtem el, amikor eleinte barátságos hangnemben próbálta magához édesgetni a szkeptikusabb, gyanakvóbb egyéneket. Másokat pedig ok nélkül fikázott. Akkoriban felém az első megnyilvánulása az volt, hogy egyszer nálam volt öt hat Queensryche, Exploited, és Izzy Stradlin cédé, miközben pakoltam a cuccaimat hazamenet előtt, szó nélkül odalépett és elkezdte bevizsgálni a hanghordozókat. Rövid fintor után kijelentette: -"Szar!"
Más alkalommal meglepetésszerű szekrényellenőrzés zajlott egy éjszaka. Mindenkinek felfeszítették a szekrényét és ez rengeteg írásbelit eredményezett. Gyakorlatilag a fél osztálynak előkészített írásbeli elmarasztalásokat kellett csak két nap múlva aláírogatni gyorsított eljárásban, homályosan utalva arra, hogy a szekrényekben csak afféle, a Céghez kapcsolodó munkavégzéshez szükséges eszközöket lehet tárolni... Ekkor kezdődtek az első problémák, ordítások, majd lassan kimutatta a foga fehérjét. Az általa negatívan megítélt egyéneket innentől folyamatosan zaklatta, gyakorta terrorizálta, a munkavégzésüket teljesen ellehetetlenítette. "Deviáns elemként" ebből a körből nekem sem sikerült kimaradnom. Némileg magamnak is köszönhettem dolgokat, hiszen soha nem munkakezdésre jártam be és, ha valami nem tetszett, akkor kinyitottam a szám. Nem vagyok az a panaszkodó típus, de így végiggondolva ez volt életem legsza három olyan éve, ami keserűséggel, dühvel, problémákkal, volt átitatva kőkeményen.
Sajnos ez kihatott a magánéletemre is. Valahol egyre keményebb elvárásokat támasztottam magam és a környezetem felé is, ami aztán azt eredményezte, hogy "kint" is egyre "elviselhetetlenebb" figurává váltam. Ezt persze nem nagyon értékelte senki.
Nemrégiben elkövettem azt a hibát, hogy néhány társammal - a közvetlen munkahelyemről még három arccal - bepereltük a Céget egy bizonyos ránk terhelt "plusszfeladat" miatt, amihez sem munkaidőkeretet és sem többlet kifizetést nem biztosított a Munkáltató. Ellenben követelések és szankcionálások zajlottak, ha valaki nem teljesítette az előre kiosztott Tervet. Egy kis ingyenmunka, gondolták Ők. Már kétezerhatban elbukták az ezzel kapcsolatos pert néhány dilettánssal szemben, így két év múlva bizakodva csatlakoztunk a következő próbálkozáshoz. Ezt mi nem is titkoltuk a Cégnél, így lassacskán térdre is kényszerült a vezetés, egy bizonyos fokig és elmaradtak az ordítozások, meg az alkalmatlanná nyílvánítás, és a nyilvános megalázás.
Nem nagyon terveztem, hogy én legyek a Négyes szóvivője, de valahogy ez a feladat is teljes egészében nekem jutott... Órákat töltöttem a hivatalvezetői és az osztályvezetői irodákban. Tulajdonképpen valahogy nem is érdekelt ez az egész, de mivel belekeveredtem már végig kellett csinálnom. Mindeközben megjelent az életemben a Csillagszemü is ( aki a Másik oldalt képviseli, hiszen az egyik vezetőm ) és a "plusszfeladatból" is kiemelten tudtam teljesíteni, hiszen addigra pont beért a rengeteg tárgyalás, szájtépés gyümőlcse. Beinult az üzlet.
Lassacskán el is ismerték a teljesítményeimet, de közben azt is éreztem, hogy kivételesen sokan kezdtek irigykedni, vagy megutálni, pedig semmit sem csináltam, csak minden egyszerre jött össze. Szóval szerepeltem, mint a celebek a dzsungelben.
Aztán megnyertük a pert. A jogerős ítélet lényege az lett, hogy törölték a munkaköri vázlatomat ( és a társaimét is ), amiben ez "plusszfeladat" volt. A Cég nem fellebbezett és az ítélet jogerőssé vált.
Az idén újra elővették a "plusszfeladatot" és most gyakorlatilag enyhe ráhatással önkéntes alapon lehet választani három olyan munkaszerződés közül, amiből kettőben benne is van.
Engem pedig újra behívogatnak a fent említett irodákba.
Ismét kezdem magam háborús övezetben érezni...

1 megjegyzés:

cyborgwings írta...

ahhh, ilyenkor mindig hálát adok az égnek, hogy aránylag(!) normális helyen dolgozom. baszogatásmentes, elég baráti hangulattal. jó ez. néha az agyamra megy ez-az, de az itt olvasottak után eszembe nem jutna panaszkodni.

(egyébként az miért van, hogy egy csomó bejegyzésed -pl. az előző is- nem betűk, hanem szimbólumok halmazaként jelenik meg nálam? nem nagyon jó.)